BIBLIA

A Biblia elnevezés görög eredetû jelentése "könyvek","iratok".

A Biblia a keresztény,illetve a zsidó vallás szent könyve.Két nagyobb részre osztható az Ószövetségre és az Újszövetségre. Az Ószövetség Körülbelül 1000 év irodalmát tartalmazza az i.e. 12. századtól az i.e. 2. századig.Nyelve a klasszikus héber,de néhány mû arámi nyelven íródott. A Bibliát szigorúan vallási szempontokból állították össze,de bizonyos részleteket valószínûleg esztétikai okokból is megõriztek. Az Ószövetségi Biblia jelentõs része a zsidóság õstörténetét dolgozza fel.A legelsõ helyet az Ószövetségben öt könyv foglalja el , melyet a hagyomány Mózesnek tulajdonít.

• Teremtés könyve a Genesis
• Kivonulás könyve
• Levictus (a léviták könyve)
• Numeri (a Számok könyve)
• Deuteronomium (Második törvénykönyv)

I.könyv:

Genesis:A bibliai őstörténettel kezdődik, amely leírja a világ teremtését és az emberiség történetének kezdeteit (teremtés, bűnbeesés, vízözön, bábeli torony; 1-11. fejezet).két, egymásnak ellentmondó, feltehetően korábbi mítoszokból megmaradt teremtéstörténet: Ter 1,1-2,4a és Ter 2,4b-2,25.A Genezis további fejezetei (12-36.) Izrael ősatyáinak - Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak -, azaz a pátriárkáknak történetét beszéli el. A könyvet a József-történet zárja (37-50), amelynek az is a célja, hogy a pátriárkai kort és Izrael egyiptomi tartózkodását összekapcsolja. A felsorolt egységek meghatározzák a könyv szerkezetét is.

• 1-11. fejezet: A világ őstörténete a teremtéstől a Bábel tornyáig (a nyelvek kialakulása)
  • 1. fejezet: A világ teremtése
  • 2. fejezet: Az ember teremtése
  • 3. fejezet: A bűnbeesés története
  • 4. fejezet: A bűn növekedése a történelemben
  • 5. fejezet: A vízözön előtti ősatyák nemzetségtáblája
  • 6-9. fejezet: A vízözön és Noé története
  • 10. fejezet: A népek táblája
  • 11,1-9: A bábeli torony és a nyelvek kialakulása
  • 11,10-32: A vízözön utáni ősatyák nemzetségtáblája
• 12-36. fejezet: Pátriárkák története
  • 12-25. fejezet: Ábrahám
  • 26 (27). fejezet: Izsák
  • (27) 28-36. fejezet: Jákob
• 37-50. fejezet: József története

Világ megteremtése:

-1. nap: Világosság és sötétség

-2. nap: Az alsó és a felső vizek szétválasztása

-3. nap: A szárazföld; a növények teremtése

-4. nap: Az égitestek teremtése

-5. nap: A vízi és az égi állatok teremtése

-6. nap: A szárazföldi állatok és az ember teremtése

-7. nap: Az Úr megpihent

Az ember megteremtése:

Isten a föld porából alkotja az embert, majd kertet telepít Édenben, és az embernek adja, hogy azt őrizze és művelje. Minden az övé a kertben, csupán a jó és a rossz tudásának fájáról nem szabad ennie. Isten megteremti az állatokat is, és az ember elé vezeti, hogy nevet adjon nekik, amivel meghatározza létüket, valóságukat. Társat azonban nem talál köztük. Ezért Isten álmot bocsát Ádámra, oldalbordájából megteremti az asszonyt, és felismeri benne, hogy "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból", azaz hozzá hasonló, és egy a lényegük: ember.

A bűnbeesés története:

Az Istentől teremtett harmonikus állapot azonban felborul.Az ember egy külső erő, a kígyó indítására megszegi az isteni parancsot. Az asszony hallgat a kígyó szavára, eszik a tiltott fa gyümölcséből, majd késztetésére a férje is.Azonban a kígyó szavai hazugságnak bizonyultak: az így szerzett tudás nem tette őket Istennel egyenlővé, hanem csak arra szolgál, hogy felismerjék mezítelenségüket és gyengeségüket, vagyis ki vannak szolgáltatva a külvilág és saját belső ösztöneik gyilkos erejének. Isten felelősségre vonja őket a kígyóval együtt.Az ember szembekerül Istennel, és a férfi és a nő között is megbomlik a harmónia. Szembekerülnek a természettel is: az asszony fájdalommal szüli gyermekeit, és a férfi uralkodni fog rajta. A férfi munkája gyötrelmes lesz, és eredménytelenségével kell számolnia, mert a föld is átkozott lesz bűne miatt. Élete halállal végződik, visszatér a földbe, amiből lett.Az embernek viszont el kell hagynia az Isten ajándékaként kapott kertet.

A bűn növekedése a történelemben

Szorosan kapcsolódik a bűnbeesés elbeszéléséhez: az élet kibontakozása a jó és a rossz irányba, amelynek első láncszeme Káin és Ábel története (4,1-16). A bűnbeesés után az emberi élet tovább megy, Évának gyermekei lesznek. Elsőszülötte Káin, aki földműves, majd újabb gyermeke születik, Ábel, aki pedig juhpásztor. Mindketten áldozatot mutatnak be Istennek terményeik zsengéjéből, de Káinban felébred a féltékenység. Isten Ábel áldozatát elfogadja, az övét nem. Nem tud uralkodni ellenséges indulatán és megöli testvérét. Isten számon kéri Ábel vérét Káintól, de őrködik a gyilkos élete felett is: Káint nem ölheti meg senki.A bűn nem akadályozza meg az emberi kultúrtevékenység kibontakozását . A Káintól származó nemzedékek alatt felvirágzik a kultúra és civilizáció, kibontakoznak a művészetek, de megsokasodik a bosszú és a gyilkosság is.

Ezt követi a vízözön leírása (6-8. fejezet). Ez szerint, az Istenek fiai az emberi nőket vonzónak találták és ezért gyerekeket nemzettek velük, akikből a titánok lettek. Ezt Isten lázadásként fogja fel és ezért elhatározza az emberiség elpusztítását a vízözön által. Noé azonban igaz ember, ezért Isten megmenti őt és családját a pusztulástól. A vízözön végén Isten ígéretet tesz, hogy a föld az ember minden rosszra való hajlandósága ellenére megőrzi az élet fenntartásához szükséges törvényeket, szövetséget köt Noén keresztül az emberiséggel, s ünnepélyesen megígéri, hogy nem lesz többé vízözön. Ennek a szövetségnek és ígéretnek jele a szivárvány (9,1-17), "Isten szögre akasztott íja". Noé szőlőt termeszt s egyszer lerészegül a szőlőből csinált bortól , s a sátrában meztelenül fekszik részegségében. Legkisebb fia Kánaán ezt meglátja s elmondja bátyjainak akik a sátorba érve háttal letakarják apjukat egy pokróccal , hogy ne lássák férfiasságát. Másnap Noé a történteket megtudva megátkozza legifjabb fiát tettéért. Ebből magyarázza a Teremtéstörténet Hám ivadékainak alávetettségét.

Az őstörténetnek az utolsó része a népek története címen foglalható össze (9,18-11,32). A népek táblája (10,1-32) Noé három fiától származtatja az emberiséget.

A bábeli torony építésének elbeszélése (11,1-9) leírja az emberiség egységes összefogását egy égig érő torony építésére. A torony jelképe annak az emberi törekvésnek, hogy saját határait átlépve az eget, Isten világát is uralja: az emberiség összefog Isten ellen. Isten azonban összezavarja az építkezők nyelvét, és szétszórja őket a földön. Ezután következik a vízözön utáni nemzetségtábla Szemtől Ábrahámig (11,10-32), ami átmenet az őstörténetből a pátriárkák történetébe. Ábrahám atyja, Terach, a káldeus Urból családjával együtt Háránba vándorol és ott telepedik meg.

Ábrahám

Ábrahám új kezdet az emberiség történetében. Isten most egyetlen személyt választ ki arra, hogy az ember örök boldogságának tervét végrehajtsa. Ábrahám isteni felszólítást követve feleségével, Sárával, és unokaöccsével, Lóttal, elhagyja hazáját, és Kánaán földjére, majd Egyiptomba vándorol. Isten megígéri, hogy az ő utódai nagy néppé lesznek, és általa áldásban részesül a föld minden nemzetsége (12. f.).

A nyájak szaporodása miatt szűk lesz a legelő, ezért Ábrahámnak és Lótnak el kell válnia. Elválásuk után Ábrahám az isteni ígéret újabb megerősítését kapja, majd Hebron mellett, Mamre terebintjénél telepedik le (13. f.).

Szodoma és másik négy város harcba száll Kedor-Lamoerrel, Elám királyával és szövetségeseivel, de vereséget szenvednek. Elviszik Szodoma és Gomorra minden vagyonát, sőt Lótot is, aki Szodomában lakott. A hír hallatára Ábrahám 318 szolgájával üldözőbe veszi a győzteseket, megveri őket, és visszaszerzi az elrablott zsákmányt, kiszabadítva Lótot is a fogságból. A győztes Ábrahámot Melkizedek, Sálem királya, aki a "magasságbeli Isten papja", áldással fogadja (14. f.).

A történtek után Jahve látomásban számtalan utódot ígér Ábrahámnak, amit a pátriárka hittel fogad, bár idős korára még nincs gyermeke (15. f.). Ábrahám felesége, Sára meddő, ezért szolgálóját, Hágárt, feleségül adja Ábrahámnak, hogy majd a születendő gyermeket adoptálja. A gyermeket váró Hágár lenézi Sárát, aki ezért sanyargatni kezdi őt. Emiatt Hágár megszökik, de Jahve angyala visszavezeti Ábrahámhoz. Itt megszüli gyermekét, akit Ábrahám Izmaelnek nevez (16. f.).

Jahve ismét megjelenik Ábrahámnak, és kijelenti, hogy szövetséget köt vele, újra nagyszámú utódot és Kánaán birtoklását ígéri a pátriárkának. A szövetség jele a körülmetélkedés, amelyet minden nemzedéken át meg kell őrizni (17. f.).

Három férfi jelenik meg - Jahve két angyalával - a Mamre terebintjénél táborozó Ábrahámnak, akiket Ábrahám megvendégel. A vendéglátás közben hangzik el az ígéret, hogy egy év múlva fia lesz Sárának. Az öregsége miatt hitetlenkedő Sárának Jahve megismétli az ígéretet, amely egy esztendő múltán fog beteljesedni (18. f.).

Ábrahám látogatói Szodoma felé távoznak, és útközben Isten feltárja tervét Ábrahámnak, hogy a bűnös Szodoma és Gomorra elpusztítására készül. Kérésére Isten kegyelmet ígér a városnak, ha legalább tíz igaz embert talál benne (18. f.). a Szodomába érkező angyalok Lótot feleségével és két leányával kimenekítik a városból, Isten pedig kén és tűzeső által elpusztítja Szodomát és Gomorrát. Lót felesége, aki az angyalok parancsa ellenére visszatekint, sóoszloppá változik, míg Lót két leányával a hegyek közé menekül s azok lerészegítik apjukat s hálnak vele. (19. f.).

Isten ígérete szerint megszületik Izsák, s ezután Sára kérésére Ábrahám elűzi Hágárt Izmaellel együtt. Isten azonban kinyilvánítja Hágárnak, hogy Izmael is nagy nép atyja lesz (21. f.). Isten próbatétel elé állítja Ábrahámot. Fiának, az ígéret gyermekének, Izsáknak a feláldozására szólítja fel őt. Ábrahám kész engedelmeskedni, Isten azonban csak Ábrahám hitét és engedelmességét akarja próbára tenni. Megújítja ígéretét, hogy Ábrahám utódai megsokasodnak, és általuk nyer áldást a föld minden népe (22. f.).

Sára meghal Hebronban (23. f.). Ábrahám elküldi szolgáját, Eliezert régi hazájába, hogy rokonai közül hozzon feleséget fia, Izsák számára. Eliezer elhozza Izsáknak feleségül Betuel lányát, Rebekkát, Lábán testvérét (24. f.). Ábrahám másik feleséget vesz, Keturát, akitől több gyermeke születik. 175 éves korában hal meg és Sára mellé temetik el.

Izsák,és Jákob

Rebekka meddő, ezért Izsák Istenhez imádkozik, aki teljesíti kérését, felesége fogan és ikreket szül. A fiatalabbik Jákob, Izrael népének ősatyja lesz. Az idősebb, az elsőszülött Ézsau, az edomiták ősatyja. Ézsau, aki vadász, egy alkalommal éhesen jön haza a mezőről, és az éppen ételt készítő öccsének, Jákobnak, egy tál ételért eladja elsőszülöttségi jogát (25. f.).

A kitört éhínség miatt Izsák lakóhelyet változtat. Gerárban, Abimelek filiszteus király városában tartózkodik, ahol Isten megígéri neki is utódainak megsokasodását és Kánaán földjének birtoklását. Izsák felesége, Rebekka, Abimelekhez kerül. Miután kiderül, hogy Rebekka Izsák felesége, a király biztosítja Rebekka érintetlenségét. Izsák pásztorai és a gerári pásztorok között állandó viszálykodás támad a Gerár és Beerseba közötti kutak birtoklásáért. A viszálynak Abimelek és Izsák szerződése vet véget (26. f.).

A megöregedett Izsák elsőszülöttségi áldásban akarja részesíteni Ézsaut. Amíg Ézsau távol van, Rebekka tanácsára Jákob Ézsau ruháiba öltözve beviszi Izsákhoz az elkészített ételt. Becsapva az idős embert, aki már nem lát, megszerzi az áldást. Ézsau bosszúja elől a szülők a mezopotámi rokonokhoz, Lábánhoz, Rebekka testvéréhez küldik Jákobot.

A Mezopotámiába menekülő Jákob Bételben álmában egy égbe nyúló létrát látott, amelyen föl és le angyalok járnak. Felette áll Jahve, aki megújította az Ábrahámnak és Izsáknak tett ígéretét: Jákob utódai megsokasodnak, Kánaán földjének birtokosai lesznek, neki pedig oltalmat ígér vándorútján.

Jákob elérkezik Háránba nagybátyjához, Lábánhoz, akinek szolgálatába szegődik. Lábán fiatalabb leányáért, Ráchelért, akit megszeretett, hét évig szolgál. Lábán azonban csellel idősebbik leányát, Leát adja Jákobnak, aki Ráchelért újabb hét évet kénytelen szolgálni. Lea szolgálója Szilpa és Ráchel szolgálója Bilha, Jákob mellékfeleségei lesznek. A feleségek gyermekei lesznek Izrael 12 törzsének ősatyjai. Lea gyermekei: Ruben, Simeon, Lévi, Juda, Isszachár, Zebulon és egy leány, Dina. Szilpa gyermekei: Gád és Áser. Ráchel gyermekei: József és Benjámin. Bilha gyermekei: Dan és Naftáli (29,1-30,24).

A Lábánnál töltött évek után Jákob Isten felszólítására vissza akar térni Kánaánba. Szerződést köt Lábánnal, amelynek alapján megkapja szolgálatának bérét. Jákob cselt alkalmaz, és hatalmas vagyonhoz jut. Lábán és fiai azonban féltékenyek lesznek Jákobra, aki ezért titokban kénytelen feleségeivel, gyermekeivel és vagyonával elmenekülni. Lábán üldözőbe veszi Jákobot, de isteni intés figyelmezteti, hogy ne merjen Jákobnak ártani. Találkozásuk Gileád hegyénél ezért békés kimenetelű és szövetséget kötnek egymással.

Jákob Kánaán földjéhez érve félelmében követeket küld Ézsauhoz, ajándékokkal akarja bátyját kiengesztelni. Istenhez fordul támogatásért. A Jabbok folyó gázlójánál Jákob hajnalig tusakodik egy férfivel, aki megbénítja lábát. Jákob csak akkor engedi el, amikor megáldja őt, és ekkor kapja az Izrael nevet, amelynek jelentése: "Istennel viaskodó". Jákob a küzdelemben erősnek mutatkozva biztosítékot kap, hogy Ézsau elől megmenekül. A viaskodás helyét Penuelnek nevezi, jelentése: "szemben az Istennel" (32. f.). Jákob találkozik Ézsauval, s a testvérek kiengesztelődnek egymással. Ézsau Szeirbe, Jákob pedig Szukkot felé vonul, majd Szichem környékén telepedik meg (33. f.). Szichem fejedelmének fia elrabolja Jákob leányát, Dinát, és erőszakot követ el ellene. Feleségül akarj venni Dinát, ezért Szichem fejedelme megegyezik Jákobbal, de Dina testvérei, Lévi és Simeon bosszút állnak Szichem lakóin. Tettük Jákob rosszallásával találkozik (34. f.).

Isten felszólítja Jákobot, hogy menjen Bételbe és építsen ott oltárt, ígérete szerint. Bételben oltárt épít, ahol Isten megjelenik, megújítja neki Ábrahámnak és Izsáknak tett ígéreteit. Elvonulnak Bételből. Efráta mellett Ráchel szülés közben meghal, s itt temetik el, a megszületett gyermeket Benjaminnak nevezik. Jákob elérkezik Izsákhoz Hebronba, aki 180 éves korában meghal (35. f.).

József

Jákob Józsefet szereti a legjobban gyermekei közül. Kivételezik vele, József pedig beárulja testvéreinek hibáit, akik emiatt gyűlölik őt. József két álmot lát, amelyekből világosan kitűnik, hogy uralkodni fog testvérei felett s ezt elmondja nekik, ezért még jobban meggyűlölik. Egy alkalommal Jákob leküldi Józsefet a nyájat legeltető testvéreihez. Bátyjai, akik most megfelelőnek látják az alkalmat öccsük elveszítésére, először meg akarják ölni, de Ruben tanácsára elállnak a gyilkosságtól és egy üres ciszternába dobják. Ruben valódi szándéka az, hogy később kimenti öccsét. Végül úgy határoznak - Juda tanácsára, aki szintén kerülni akarja a gyilkosságot - , hogy az Egyiptomba haladó izmaelita (másik hagyomány szerint midiánita) kereskedőknek rabszolgának eladják. A később visszatérő Ruben már nem találja öccsét a ciszternában. Testvére, József köntösét állat vérébe mártva Jákobhoz küldik, s ezzel megtévesztik, hogy a fiút állat tépte szét.

A midiániták eladják Józsefet Potifárnak, a fáraó hivatalnokának (37. f.). Egyiptomban Józsefet mindenben Isten segítsége kíséri. Potifár háza élére kerül, aki megbízik benne és vagyona kezelőjévé teszi. Potifár felesége el akarja őt csábítani, de József ellenáll, ezért az asszony álnokul csábítással vádolja, mire börtönbe kerül. Isten azonban itt is Józseffel van, s a börtönfelügyelő jóindulatába fogadja (39. f.). Nem sokkal ezután a fáraó börtönbe veti sütőmesterét és pohárnokát, ahol mindketten álmot látnak. József megfejti álmukat, amely szerint a sütőmestert kivégzik, a pohárnok pedig visszakerül méltóságába. Az események beigazolják József szavait (40. f.).

A fáraó egy alkalommal két álmot lát: a Nílus mellett hét kövér tehén legelészik, amelyeket a folyóból kijövő hét sovány tehén felfal. Ezután hét szép kalász nő, amelyeket hét száraz kalász elnyel. Álmát Egyiptom bölcsei nem tudják megfejteni. Előhozatják Józsefet a börtönből, aki megfejti a fáraó álmát: hét gazdag, termésben bő esztendő jön, amelyeket hét ínséges esztendő követ, ezért a hét bő esztendőben kellő mennyiségű gabonát kell elraktározni a szűkös évekre. A fáraó kitünteti Józsefet, Egyiptom élére állítja. József Egyiptomban megházasodik, és két fia születik: Manasszé és Efraim. A termékeny és ínséges esztendők bekövetkeznek, nemcsak Egyiptomban, hanem Kánaánban is, Egyiptom azonban nem szenved hiányt az előre begyűjtött gabona miatt (41. f.).

A Kánaánban kitört éhínség miatt Jákob Egyiptomba küldi tíz fiát gabonáért, csak Benjamint, József öccsét nem engedi. József felismeri testvéreit, ők azonban nem ismerik fel őt, és leborulnak előtte, mint a fáraó képviselője előtt. József álma beteljesedett. Mielőtt felfedné kilétét, előbb próbára teszi őket, kémkedéssel vádolja meg testvéreit és ennek megfelelően bánik velük. Amikor bátyjai elmondják, hogy egy közülük otthon maradt, József Simeont Egyiptomban tartja. A többiek hazamehetnek, de hozzák el otthon maradt legfiatalabb öccsüket és akkor elhiszi, hogy igaz emberek. A testvérek ennek hallatára egymás között tanakodva elismerik bűnösségüket József elveszítésében. Hazaérve elbeszélik Jákobnak a történteket, aki azonban nem hajlandó Benjámint velük elengedni (42. f.).

Az éhínség ismét Egyiptomba kényszeríti Jákob fiait gabonát vásárolni. Miután Juda személyes biztosítékot vállal, Jákob hajlandó velük elengedni Benjámint. Egyiptomba érve ismét Józseffel találkoznak, aki szabadon engedi Simeont, és testvéreivel közös lakomát rendez (43. f.). József még nem fedi fel kilétét, hanem még egyszer próbára teszi őket. Titokban Benjámin gabonás zsákjába rejti ezüst poharát, s amikor Jákob fiai eltávoznak, József visszahozatja és lopással vádolja őket: akinek a zsákjában az ezüst poharat megtalálják, rabszolga marad Egyiptomban. Mivel a pohár Benjáminnál volt, Juda könyörög Józsefhez atyjáért, akit Benjámin elvesztése sírba vinne, és magát ajánlja fel rabszolgának Benjámin helyett (44. f.). Ennek hallatára József felfedi kilétét. Nem vádolja testvéreit: Isten az ő bűnüket használta fel arra, hogy megmentse Jákob házanépét. Nem testvérei küldték, Isten vezette őt Egyiptomba. Jákobbal együtt idehívja őket, hogy ellátásukról gondoskodjon. József bőséges ajándékokkal Kánaánba küldi testvéreit atyjukért, aki kész Egyiptomba menni, hogy még egyszer lássa kedves fiát (45. f.).

Jákob Egyiptomba menet Beersebában áldozatot mutat be, Isten pedig látomásban segítségéről biztosítja. József atyja elé megy Gósenbe, majd a fáraó is fogadja Jákobot fiaival együtt. Az izraeliták Gósen földjén, Ramzesz vidékén telepednek le. A hosszú ínséges esztendők alatt, a gabona fejében József Egyiptom egész lakosságát a fáraó rabszolgájává teszi.

Halálához közeledvén, Jákob megesketi Józsefet, hogy halála után Kánaán földjén, atyái sírboltjában temeti el őt. Ezután Jákob adoptálja Manasszét és Efraimot, József két fiát, és megáldja őket (48. f.). Jákob összehívja fiait és rövid jövendölésekben szól az egyes izraelita törzsekről, akiket ott álló ősatyáik képviselnek, majd megáldja őket. Parancsot ad, hogy ősei sírjába temessék el, ha majd meghal (49. f.). Jákob fiai végrehajtják atyjuk temetésre vonatkozó utasításait. A temetés után József ismét jóakaratáról biztosítja a még mindig bosszútól tartó testvéreit. József 110 évig él. Megesketi Izrael fiait, hogy ha visszatérnek Kánaánba, magukkal viszik csontjait. A Genezis József halálával végződik (50. f.).

A kivonulás könyve

Mai elnevezése a görög Septuaginta -ból származik, ahol E'xo-dos - nak (latin formája: Exodus) nevezik. Jelentése: "kijövetel", vagy "eltávozás".

Az Exodus könyve Izrael népének egyiptomi szolgaságával és a szolgaságból való szabadulással, az Egyiptomból való kivonulással kezdődik.

• 1,1-15,21: Kivonulás Egyiptomból
• 15,22-18,27: A pusztai vándorlás kezdete a Sínai hegyig
• 19-40: Szövetségkötés a Sínai-hegynél. Szövetség és törvény
• jogi szövegek:
• 20,22-23,19: Szövetség könyve
• 25-31; 35-40: előírások a szent sátor elkészítésére és felállítására

Kivonulás Egyiptomból

Ez a rész a héberek egyiptomi helyzetének leírásával kezdődik.Jákob Egyiptomba vándorolt családja megsokasodott, és az új fáraó veszélyt lát az izraelitákbanelrendeli a robotmunkát,hogy végetvessen szaporodásuknak. Amikor a fáraó látja, hogy rendelete eredménytelen marad, utasítja a bábákat a születendő fiúgyermekek megölésére. A bábák azonban nem engedelmeskednek, és az izraeliták száma tovább növekedik. Ekkor a fáraó parancsba adja, hogy minden megszületendő fiút vessenek a folyóba, a lányok életben maradhatnak (1. fejezet). Ezután következik Mózes története és küldetése. Anyja hónapokig rejtegeti a gyermeket. Amikor tovább nem titkolhatja a fiút, egy szurokkal bekent kosárba teszi, és a folyó partján a nád közé helyezi, remélve, hogy valaki megtalálja és megszánja. A fáraó leánya látja meg, megszánja, magához veszi, és a Mózes nevet adja neki. Mózes a királyi udvarban is izraelitákhoz tartozónak vallja magát. Amikor felnövekedik, felkeresi népét és segíteni próbál nekik. Egy alkalommal Mózes megöl egy izraelitát ütlegelő egyiptomit, és emiatt menekülni kényszerül Midiánba. Itt él idegenként, majd megházasodik, és megszületik fia is. Apósa Midián papja (2. fejezet). Isten azonban nem feledkezik meg szorongatásban szenvedő népéről és meghallgatja imájukat. Egy égő csipkebokorban Jahve kinyilatkoztatja neki szent nevét: Jahve, azaz "Én vagyok, aki vagyok", majd azt a megbízatást adja, hogy Izraelt szabadítsa ki a fáraó kezéből. A vonakodó Mózesnek megerősítésül csodajeleket tesz és szóvivőül Áront rendeli mellé. Mózes ekkor elfogadja a küldetést, és családjával együtt visszatér Egyiptomba. Mózes és Áron elmondja a zsidóknak, amit Jahve Mózesnek mondott, Mózes pedig a nép előtt bemutatja a csodajeleket. A nép hisz nekik (3-4. fejezet). Mózes és Áron a fáraó elé járulnak, hogy engedje meg az izraeliták kivonulását a pusztába, Jahvénak áldozatot bemutatni. A fáraó elutasítja a kérést és még súlyosabb robotterhekkel sújtja a népet. Az izraelita munkavezetők ezért Mózes és Áron ellen kezdenek lázadozni (5. fejezet).Miután Egyiptom elveszti elsőszülötteit, Izrael elsőszülöttei ellenben megmenekülnek, mert megkenték a húsvéti bárány vérével az ajtófélfákat, végre sor kerül a kivonulásra.Ebben a részben pontos előírások is találhatók arra vonatkozóan, hogy miként kell a húsvéti bárányt elkészíteni illetve elfogyasztani, valamint a kovásztalan kenyeret és az elsőszülöttek felajánlását illetően. Az elsőszülöttek halála éjfélkor következett be, és a fáraó még az éjjel hivatja Mózest és Áront, hogy megadja az engedélyt az elvonulásra. Az izraeliták Ramzeszből Szukkot felé indulnak. Szukkotból a Sás-tenger menti pusztán vezető úton mennek tovább. Jahve nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban halad velük, hogy mutassa az utat (11-13. fejezet).A fáraó azonban megbánja, hogy elengedte az izraelitákat, ezért harci szekerekkel felszerelt seregével üldözőbe veszi őket. Az izraeliták a tenger partján táboroznak le. A felhőoszlop az egyiptomi sereg és az izraeliták tábora között helyezkedik el, s a sötétség miatt az egyiptomi sereg nem férkőzhet az izraeliták táborához. Jahve parancsára Mózes a tenger partján kinyújtja kezét, és Jahve erős széllel visszaszorítja és kiszárítja a tengert. A kettévált víz között az izraeliták átkelnek, míg az üldöző egyiptomiakat a visszatérő hullámok elborítják, miután Mózes Isten parancsára ismét kinyújtja kezét a tenger fölé (14. fejezet). Az átkelést leíró rész koronája a győzelmi ének a 15. fejezetben.

A pusztai vándorlás kezdete (15,22-18,27)

Egyiptomból a Sínai-hegyig Jahve gondoskodása kíséri útján Izraelt (15,22-17,7). Az izraeliták a Sás-tengertől a Sur pusztája felé veszik útjukat. Három napi menetelés után nem találnak vizet, és Marába érve is csak keserű vízre bukkannak, ezért zúgolódni kezdenek Mózes ellen. Mózes Jahve parancsára egy fát dob a vízbe, amitől az édessé válik. Marából Elimbe tartanak, ahol bőséges vízforrások várják őket. Innen Szin pusztájába jutnak. A pusztában az izaraeliták ismét zúgolódni kezdenek Mózes és Áron ellen az éhség miatt. Az Ö. való azonban húst és kenyeret ígér a népnek: fürjek lepik el a tábort, és manna hullik a tábor környékére.Azonban Isten meg akarja büntetni a zsidókat,mert vágyaik vezérelték őket. Húst kívántak és az Ö.való adott,de nem maradt el a következmény. Rengeteg zsidó halt meg,mert az éhezés után hirtelen rengeteg húst elfogyasztott. Negyven évig esznek mannát, amíg csak Kánaán földjére nem érnek (16. fejezet). A manna minden nap alá hullik az égből,de az ünnepnapokon két adag hullik belőle. Innen ered az a szokás,miszerint a Sabbath fogadásánál két bárheszre(kalács) mondanak áldást.Az Ö.valló arról is gondoskodott,hogy a manna tiszta legyen, ezérta földet mindig egy harmat réteg fedte be,melyre a manna hullhatott és egy harmat réteg hullott a mannára,hogy az tiszta (kosher) maradjon. Innen ered az,hogy a bárchesz fehér kendőn van és azzal is van letakarva.Az izraeliták táborról táborra vándorolnak Szin pusztájában. Refidimnél lázongás tör ki a vízhiány miatt, Mózes azonban botjával a sziklából vizet fakaszt.Mózes ezzel vétkezett. Az Ö.való arra kérte Mózest,hogy szóljon a sziklához és abból majd iható,édes víz fakad,de Mózes népe elégedetlensége miatti dühében kétszer rá ütött a sziklára,így fakadt belőle víz. Az amalekiták megpróbálják elüldözni a vándorló izraelitákat, akik azonban Mózes imájára és Józsue vezetésével győznek a harcban. Mózest az Isten hegyénél felkeresi apósa, Jetró, akinek tanácsára Mózes elöljárókat rendel a nép élére, hogy ők bíráskodjanak, míg Mózes az egész népet képviseli Isten előtt, és csak súlyosabb ügyekben intézkedik személyesen (17-18. fejezet).

Izrael a Sínai-hegynél. Szövetség és törvény (19-40)

Egyiptomból való megmenekülésük után három hónappal Sínai pusztájában, a Sínai vagy Hóreb heggyel szemben táboroznak le Izrael fiai. Jahve megjelenik Mózesnek és szövetséget ajánl fel, amelyet a nép készséggel fogad. A kétnapos előkészületet után, harmadnap, mennydörgés, villámlás, harsonazengés kíséretében sötét felhő telepedik a Sínai hegyre. Jahve tűzben leszáll a hegyre, ahová egyedül Mózes mehet fel hozzá. Itt jön létre az Isten és az izraeliták közötti szövetség. Isten közli a szövetség feltételeit a tízparancsolatban, amelyet Mózes elmond a népnek (19-20. fejezet). Ezután részletes utasítások következnek a szent sátor elkészítésének módját és berendezését, fölszerelését, továbbá a papi öltözetet és a papok fölkenését, az áldozatot és a szentély céljára való adományokat illetően. A szövetség megkötése szertartás formájában történik. Mózes kihirdeti Jahve minden szavát és parancsát, ezután leírja őket. Másnap égőáldozatot mutatnak be, felolvassa a szövetség könyvét, a nép pedig ígéretet tesz Jahve parancsainak megtartására. Mózes ezután meghinti a népet a szövetség vérével (24,3-8). A szövetség megkötésének egy másik leírása szerint az Isten és Izrael közötti közösség egy lakoma keretében jön létre Isten színe előtt. Részvevői Mózes, Áron, Nadab, Abihu és hetvenen Izrael vénei közül (24,9-11).Mózes Isten hívására felmegy a hegyre, hogy átvegye a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, a népet pedig Áronra és Hurra bízza (24,12-15a). Mózes negyven nap és negyven éjjel marad a hegyen (24,15b-18), ahol Isten átadja Mózesnek a két kőtáblát a törvényekkel (31,18; 32-34. fejezet). A nép, amikor látja, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről, Istenről képmást - aranyborjút - készíttet magának Áronnal, hogy így imádja az egyiptomi szolgaságból magszabadító Istenét. Jahve a hegyen figyelmezteti Mózest a nép elpártolására. Amikor Mózes, kezében a kőtáblákkal, visszatér a táborba és látja az aranyborjú körül táncoló népet, a hegy lábánál összetöri a kőtáblákat, az aranyborjút elégeti. Magához szólítja azokat, akik hűségesek maradtak Jahvéhoz. Lévi fiai Mózes mellé állnak, és leszámolnak a táborban az elpártolókkal. Hűségükkel méltóak arra, hogy Jahve papjai legyenek. Másnap Mózes bocsánatért esedezik Jahvéhoz a nép bűne miatt. Jahve felszólítja Mózest, hogy induljon el az izraelitákkal a pátriárkáknak megígért földre, de ő maga nem hajlandó velük menni, csak angyalát küldi a nép előtt. Jahve nem akar népe között maradni, és ennek kifejezésére Mózes a táboron kívül helyezi el a találkozás sátrát. Mózes kegyelmet talál Jahve előtt, szemtől szembe beszél vele a találkozás sátrában. A nép közbenjárójaként kiesdi, hogy maga Jahve vonuljon Izrael előtt és vezesse a megígért földre. Kérésére Jahve dicsősége elvonul Mózes előtt, arcát azonban nem láthatja (32-33. fejezet).Egy sor újabb előírás után sor kerül a szövetség megújítására. Isten parancsára Mózes két új kőtáblát készít, és másnap ismét felmegy a Sínai hegyre, hogy Jahve felírja rá azokat a szavakat, amelyek az eltört táblákon voltak. Jahve felhőben leereszkedik a hegyre, kijelenti szövetségkötő akaratát Mózesnek, és felsorolja a szövetség feltételeit. Mózes negyven napot és negyven éjjelt tölt és böjtöl Jahvénál (34,28.). A hegyről lejőve arca sugárzik az Istennel való találkozás következtében, ezért az izraeliták félnek közeledni hozzá. Ő azonban magához hívja Áront és a közösség vezetőit, s közli velük a parancsokat. Ezután leplet borít arcára, és valahányszor Mózes Jahve elé lép, hogy beszéljen, leveszi a leplet, amikor pedig kijön, ismét befedi arcát (34. fejezet). E kitérő után annak bemutatása következik, hogy a kapott utasítások szem előtt tartásával miként készül el a szentély (35-39. fejezet), végül Jahve ünnepélyesen bevonul a szentélybe, hogy állandóan Izraellel legyen: kíséri és vezeti a pusztában (40. fejezet).

A leviták könyve

Mózes harmadik könyve a protestáns és katolikus kánonban, Leviták könyvének nevezik

A könyv tartalma elsősorban a papságnak szól, de Isten akarata szerint az egész népnek is meg kellett ismerni a szabályokat, törvényeket. A nép ugyanis engedetlenül megszegte a törvényeket, és ez halálbüntetést jelentett. Azonban Isten végtelen kegyelme miatt engedélyezte, hogy áldozatot mutasson be a bűnös ember, egy egészséges áldozati állat adománnyal, amellyel megváltotta magát a halálbüntetés terhe alól. Isten azt akarta, hogy népe szent maradjon, ezért a rituális tisztaság mélyen benne maradt az izraeliták tudatában. Bár sokan kegyetlennek - a véres áldozat miatt -, és unalmasnak tarthatja ezt a könyvet, azonban e könyv ismerete nélkül nem lehet megérteni Jézus halálának igazi jelentését. (Zsid 8-1O). Isten valójában a természet dolgait összhangba hozta saját parancsaival. Ma már beigazolódott, hogy helyes a tisztaság, a megehető és a tiltott ételek listája, a karanténba tartás a fertőzés veszélye miatt, amiket a zsidók csak Isten parancsának engedelmességéből tartottak be.

• I. Áldozatok törvényei
• II. A felszentelés szertartásai
• III. Tisztaság
• IV. Engesztelés napja
• V. A szentség törvénye
• VI. Fogadalmi ajándékok visszaváltása

A szent sátor szentélyében őrizték a frigyládát. A léviták voltak megbízva a sátor körüli munkákra. (Például az áldozati állatok begyűjtése, levágása.) A leviták Áron fiai és leszármazottjai voltak, akiknek a legnagyobb tisztaságban kellett élniük. A leviták szükségleteiről beszolgáltatott tized gondoskodott.

Numeri

Mózes negyedik könyve a protestáns kánonban, a katolikusok Számok könyvének (Numeri)nevezik el.

A pusztában bolyongó zsidó nép 38 éves történetét mondja el. Az elbeszélés kezdődik az Egyiptomból való kivonulás utáni második évtől - a Sínai-hegyen történtektől -, és avval a nappal fejeződik be, hogy az ígéret földjéhez érkeznek. A könyv azért kapta a Számok könyve nevet, mert az első négy fejezetben leírják a "számbavételt", azaz a népszámlálást. A hosszú vándorlás csalódást és zúgolódást hozott. Egyes csoportok visszasírták az Egyiptomi tartózkodást. Ezért abból a nemzedékből, akik átélték azokat az isteni csodákat csak három ember éri meg a könyv végét jelentő érkezési pillanatot - Mózes, Káleb és Józsué -, és csak ketten léphettek Kánaánba Káleb és Jozsué.

A szentélyben jelezte az Úr akaratát: ha felhője - nappal felhő, éjszaka tűz -, leszállt, ott tábort vertek. Amikor felszállt, tábort bontottak és elindultak. Az indulást kürtszó jelezte. A menetet Júda törzse vezette, a hátvédet Dán, Aser és Naftali fiai alkották. A tizenkét törzsnek meg volt határozva a sátorverés sorrendje.A menetelés során egy veszélyes helyen kell átkelniük. Mózes Isten parancsára rézkígyót épít egy kereszt alakú póznára. Aki a mérges kígyó megmar és feltekint a rézkígyóra, meggyógyul, aki nem tekint fel meghal. A keresztények a gyógyító Jézus első előképét látják a keresztfán, ebben a példában.

Lázadások:

a manna - melyet Isten az égből leesve adott a népnek -, először ízletes volt, de aztán megunták és Egyiptomba vágyakoztak vissza. Isten ugyan megadta nekik a más élelmet, de meg is büntette őket.

Mirjám és Áron panasza Mózes ellen. Isten itt is megbünteti Mirjámot.

12 kémet küldenek az Ígéret földjére. Amikor visszaérkeznek tíz összebeszélve hazudik, akik óriásoknak írják le a kánaánitákat.

Kórach, Dátán és Abirám lázadása kifogásolta, hogy Áron egyedül tölti be a papi tisztséget. A másik kettő Mózest vádolta, hogy jogtalanul uralkodik, és nem tudta bevezetni őket az Ígéret Földjére. Isten megnyitotta a földet és a hasadékba estek a lázadók.

Két csodát is elbeszél a könyv:

Áron botja kizöldellt, ami azt jelenthette a népnek, hogy Isten választása őrá esett, semmi kétség.

Mózes botjával vizet fakaszt a mészkő sziklában.

Deuteronomium 

Mivel Mózes beszédeiből áll a könyv, neki tulajdonították. De tudni kell, hogy Mózes nem írhatta meg saját halálát. Ma már mindenki elismeri, hogy Jozija király idejében talált törvénykönyv lett a magva a Mózes ötödik könyvének. Azt a könyvet a jeruzsálemi templom javítási munkálatai közben találták (2Kir 22.8) Kr. e. 622ben.

Szerkezete:

• I. Elbeszélő, majd buzdító jellegű bevezető értekezés
• II. Törvények, majd liturgikus rész
• III. Buzdító befejező rész
• IV. Mózes halálának körülményei

Kr. e. 1260 körül az izraeliták bevonultak Kánaánba. Mózes nem lép erre a földre, hanem még előtte búcsúbeszédet tart a népnek, átadja Isten üzenetét.

A Sinai szövetség megerősítése ez a könyv. Isten kiválasztotta a zsidó népet, és megajándékozta szövetségével. Mózes a törvények ismertetésével intelmekkel fordul a néphez, a várható következményeket a nép elé tárja az isteni engedelmesség vagy engedetlenség következményét, azaz az élet vagy halál választását. Az ország, Izrael birtoklása szorosan összefügg Jahve iránti odaadó hűséggel. Minden nemzedéknek rá kell szolgálnia a szövetség ajándékára, az országra, a mózesi törvények betartásával.

Mózes átkai, ha a nép nem tartja meg a törvényeket:Rendkívüli csapások, betegségek, az egyiptomi csapások megismétlődése, amíg ki nem pusztul a nép. Az Úr Egyiptomba viszi, ahol rabszolga lesz és senki sem veszi meg.

Ha hűségesen hallgat a nép az Úr szavára:Áldott a városban, határban;Méhed gyümölcse, földed termése;Áldott ha jössz, ha mész;Legyőzi az Úr ellenségeidet;A föld népei fölé emel;A föld népei fölé emel;Az Úr fejjé tesz, nem farokká.