Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak
Szereplők:
Csemez úr
Csutkás tanár úr
Luppán Demeter
Krisztina - Csemez úr lánya
Bohuska - Krisztina barátnője
Mirkovszki Miklós - Bohuska bátyja
Luppán Demeter és Csutkás úr Csemez úrnál vendégeskednek. Kártyázás közben mindketten szemet vetnek Krisztinára és feleségül akarják kérni, ő azonban elszalad. Éppen barátnőjébe, Bohuskába, és annak bátyjába, Mirkovszki Miklósba botlik, akiknél átmenetileg menedéket talál. Miklósnak szintén megtetszik Krisztina és ő is el akarja venni, de az apja kiköti, hogy a kérők közül csakis annak adja a lányát, aki akkora arannyal fizet érte, mint amekkora a menyasszony maga. Miklós vállalkozik egyedül a feladatra és elmegy Amerikába szerencsét próbálni. Az utazás előtt még elbúcsúzott Krisztinától és egy ezüst gyűrűt adott neki, amibe a "tempus" szó volt vésve, ami azt jelenti - "ne érj hozzá". Teltek múltak az évek, Krisztina apja már régen meghalt, de Miklós még mindig nem tért haza. Krisztina azóta is csak várja, pedig elszállt már szépsége is és fiatalsága is.
2. Az a fekete folt
Olej Tamás kutyájával, Merkujjal vigyáz juhaira Brezina környékén. Felesége meghalt mikor megszülte kislányukat, Anikát. Juhai a talári herceg tulajdona, de ő vigyáz rájuk. Olej Tamás bojtárja Matyi, és szerelmes Anikába. Egyik este, miután hazatértek a legeltetésből és leültek vacsorázni, vendég érkezett. Először azt hitték, csak egy fiatal vadász, de kiderült, hogy Taláry Pál az, maga a herceg. Anika azonnal beleszeretett a fiatal hercegbe és érzései nem maradtak viszonzatlanok. A herceg szerette volna elvinni magával a lányt, de a juhász nem adta, még a nyáj fejében sem. Matyit el is küldte a herceghez, hogy nem adja a lányt semmi pénzért. A bojtár azonban nem tudott beszélni a herceggel, mert már Bécsben voltak Anikával. Mikor ezt megtudta Olej, Matyit a városba küldte, ő pedig felgyújtotta az egész tanyát, melynek helyén csak egy fekete folt maradt. A juhászt nem látta többé senki.
3. Lapaj, a híres dudás
Lapaj Istók csöndes, szótlan ember volt, és egyben a falu dudása is, így minden lakodalomra meghívták a faluban. Kisfiú korában apjától kapott egy fekete báránykát, akit Pokolkának hívtak. Amikor az állat elpusztult, Istók egy csodás dudát csinált belőle. A faluban még két dudás volt rajta kívül és mindenáron meg akarták szerezni a dudát, de Istók nem adta. Egy éjjel egy szép nővel találkozott, de gyorsan elbúcsúztak. A nő vízbe fojtotta magát és Istókot egy csecsemő várta a kunyhójánál. A baba nagyon sírt, ezért az öreg magához vette. Eladta a dudáját és egy kecskét és párnát vett rajta a kislánynak.
4. Jasztrabék pusztulása
Gerge István csendbiztos, szakmájában nagy tekintély, az igazság bajnoka. Elfogta Szlimák Matyót is, aki barátaival állandóan loptak és mindenféle törvénytelenséget vittek véghez. Megegyezett vele, hogy ha egy évig besúgó lesz, gazdaggá teszi. Matykó bele is ment az üzletbe, Gerge pedig sorra kapta el a rablókat. Már félni kezdtek tőle, és akiket elkapott önként elmondták neki bűneiket. Lassan megtisztult a környék, csak Jasztrabot, a vezért nem sikerült elkapnia. Gerge elindult az erdőbe, ahol megtalálta Jasztrabot, aki rögtön rálőtt. A lőpor füstjét kihasználva Gerge két ólomgolyót vett elő, mintha elkapta volna a lövést. Jasztrab azonnal megadta magát ijedtében.
A novella kevés szereplőjének sorsában alapvető emberi helyzetet, a külvilágnak és saját vágyainak kiszolgáltatott ember tragikumát állítja elénk. A mindössze egy nap alatt lejátszódó egy helyszínes, külső narrációs novella nagy lélektani hitelességgel mutatja be a brezinai bacsa bűnbeesésének és bűnhődésének történetét. A helyszín, a külső táj változásai pontosan mutatják be a belső változásokat, és a többi szereplő ebben a drámában inkább csak eszköz a bacsa tragédiájának kibontakozásában. Az egész novellát átszövik a sejtetések, a késleltetések, a balladás hangnem, amely oly jól illik a témához, és a zárlat versidézete szinte isteni ítéletként zárja le a hősök sorsát.
Az időszerkezet jellegzetes. A cím - Az a fekete folt - a történet végpontjára utal. Mikszáth a jelenben indítja a történetet. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg, az elbeszélő múlt közbeiktatásával.
Elemzés
A Tót atyafiak négy közepes hosszúságú történetet foglal magában. Az arany kisasszony lassan indul, hogy aztán mind gyorsabb ütemű elbeszéléssé váltson át, s végül egyszerűen megszakadjon. A szöveg első része Selmecbányába kalauzolják az olvasót. Furcsa vidék ez: a barátnők a kertjükből átkiabálhatnak egymásnak, de ha meg akarják látogatni egymást, az másfél óra gyaloglást jelent. Az egész város egy völgykatlanba épült, s a házak lépcsőzetesen emelkednek egymás fölé. Ez a rendkívül szokatlan tér a színhelye a történetnek. Csemez úr azt fogadja el vőnek, aki a lánya súlyának megfelelő mennyiségű arannyal fizet érte. Mirkovszki Miklós vállalkozik a feladatra, és Amerikába utazik, hogy aranyat ásson. Az idő elteltével a lány fonnyadozik, az apa meghal, a fiút senki nem tudja értesíteni a történtekről, mivel nem tudják a címét. Legendává merevedik, mint az elérhetetlen külvilág. A történet nagyon rövid, nem több, mint átmenet két időtlennek tetsző állóhelyzet között.
Az időszerkezet a következő szövegben is jellegzetes. A cím - Az a fekete folt - a történet végpontjára utal. Mikszáth a jelenben indítja a történetet. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg, az elbeszélő múlt közbeiktatásával történik meg. A történetíró eltávolítja magától alakjait: Anikáról, a hercegről és Matyiról alig tudunk meg többet, mint a birkákról. Szereplésüknek egyetlen jelentősége van: részt vesznek Olej Tamás belső összeomlásában.
A Tót atyafiak hőseinek többsége a magányban, a természetben, természeti lényként él. Sorsedzett főszereplői önmaguk köré teljes értékű világot teremtenek, melyet aztán valami megzavar (Pl.: Lapaj, a híres dudás érzéketlenül nézi végig, hogy egy fiatal nő a szeme láttára vízbe fojtja magát, de amikor megtudja, hogy egy csecsemőt hagyott hátra, legnagyobb kincsét, a lantját is eladja, hogy etetni tudja a kicsit).
A jó palócok szereplői is polgárosulatlan parasztok. Bede Erzsi - Bede Anna tartozása - nem kevésbé él a régi hiedelmekben, mint Jasztrab György. Úgy próbálja meg biztosítani nővére nyugalmát a sírban, hogy letölti helyette a büntetését. A babonák világát az elbeszélő mélyen átéli, csakis így sikerül meggyőznie az olvasókat, hogy a hiedelmek mekkora szerepet töltenek be a nép életében. Az ilyesfajta hasonlóságokat leszámítva a Jó palócok erősen különböznek a Tót atyafiaktól. Sokkal nyíltabban fejezik ki érzelmeiket (Pl.: A néhai bárány történetében mikor a kisgyerek megtalálja kedvenc bárányát egy ködmön béléseként stb.).
A rövid szövegekben Mikszáth sokszor belülről közelíti meg szereplőit. Ilyen a Szűcs Pali szerencséje c. novella is. A megjavult korhely sikeres leánykérés után leissza magát a kocsmában. Másnap az ágyán találja a jegykendőjét. Kikosarazták, vagy csak álmodta az egészet? A szöveg a hős kijózanodása előtt véget ér.
Más esetekben az elbeszélő csak a történet csúcspontján vált át belső nézőpontra: A péri lányok szép hajáról írt történetben csak hézagosan ismerjük meg az előzményeket, mivel csak a nővér szemszögéből látjuk az eseményeket, aki csak annyit lát, hogy húga haját bosszúból tövig levágta a szomszédasszony. A nézőpontváltozást figyelhetjük meg a Tímár Zsófi özvegységében is: a férj szemével látjuk a világot a templomtoronyból, amíg le nem zuhan.
Mikszáth ezekben a kis történetekben tanulta meg a sűrítés mesterségét. 15 novellája kevesebbet tesz ki mint a Tót atyafiak. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a természeti leírások hiányoznak ezekből a művekből, bár a természet még mindig aktív szereplő (Bágyi csoda - a molnárné megcsalja a férjét, a víz kezd visszafelé folyni.) Másrészt a ballada-stílusú elhallgatások is lerövidítik a szöveget. A szokatlan, nyitott befejezések is hozzájárulnak ehhez: Vér Klára és Gélyi János lagziba mennek, de útközben a férfi egy szakadék felé irányítja a szekeret. A történetet az olvasónak kell kiegészítenie.
"Elbeszélni nem a regényíróktól hanem a magyar paraszttól tanultam "
Kenvenc témái a parasztság élete, a dzsentri ábrázolása és a történelemből vett témák. Az első novelláiban szülőföldje parasztjait ábrázolja mély együtérzéssel. Hőseit erkölcsi tisztaság, becsületes egyszerűség, nemes emberi tulajdonságok jellemzik. Lázadni nem tudnak, alázatosak. A novellák szerkezete belső feszültséget éreztet, stílusában a népballadák hiányosságát figyelhetjük meg. Novellák: Bede Anna tartozása, Az a Fekete folt, és Tímár Zsófi özvegysége. A dzsentri világot novelláiban, de regényeiben is feldolgozza. Maga is ehhez az osztályhoz tartozik, de meglátja ennek az osztálynak a hibáit. Érzi, hogy ennek az osztálynak nincs történelmi távlata, s minden művénem ott érezzük a bíráló hang mellet az együttérzést. Így egy különös ellentmondás keletkezik: a békítő hang és a kritika csak a "Noszty fiú esete Tóth Marival" című regényében jut el a kritikai realizmusig.